Természeti adottságaink

A Zalaerdő Zrt. Magyarország délnyugati részén, túlnyomórészt Zala megye közigazgatási területén, állami tulajdonú erdőkben gazdálkodik.
A kezelt erdők területe jelenleg 56 ezer hektár és ez hat erdészeti tájban helyezkedik el: Őrség, Göcsej, Kelet-Zalai-dombság, Kemeneshát, Marcal-medence és Belső-Somogy. Ezen erdészeti tájak tájrészletei közül a következők tartoznak a Zalaerdő Zrt. működési területéhez: Alsó-Őrség, Göcseji-dombság, Kerka-Mura-sík, Kelet-Zalai-löszvidék, Kanizsai-homokvidék, Alsó-Kemeneshát, Kemenesalja, Belső-Somogyi-homokvidék.

	Alsó-Őrség		Göcseji-dombság
	Kerka-Mura-sík		Kelet-Zalai-löszvidék
	Kanizsai-homokvidék		Alsó-Kemeneshát
	Kemenesalja		Belső-Somogyi-homokvidék
	Zalaerdő Zrt. által kezelt erdők

Őrség

Az Őrség Rábától délre található tájrészletében, az Alsó-Őrségben helyezkednek el a Zalaerdő Zrt. által kezelt területek legnyugatabbra eső erdei. Az Alsó-Őrség a Rába kiemelt kavicstakarója, amelyet többnyire agyagosodott jégkori vályog takar. A felszín vízzáró tulajdonságát fokozza a jégkori vályog alatti agyagos kavicsréteg. A tájrészletet északon a Rábába siető patakok völgyei, déli részén a Zalába és a Kerkába futó völgyek tagolják.
Klímája mérsékelten hűvös – nedves hatás alatt áll, szubalpin jellegű, az ország legcsapadékosabb vidéke. Az átlagos évi középhőmérséklet 9,5 °C, az átlagos évi csapadékösszeg 738 milliméter. A területi átlagadatok alapján bükkös klíma jellemzi a tájat. A záporszerűen lehulló csapadék időszakosan levegőtlen állapotot, pangó vizet hoz létre a talajban, ezért elsősorban az ilyen körülményeket elviselő erdeifenyő és tölgyek fordulnak itt elő. A jobb vízáteresztő képességgel rendelkező talajokon bükkösök találhatók.

A nagyrészt vályog fizikai féleségű talajokon legnagyobb arányban pszeudoglejes barna erdőtalaj alakult ki. A jelentős erdősültséggel bíró tájban meghatározóak a bükkösök és gyertyános-tölgyesek, mozaikszerűen mészkerülő erdőkkel váltakozva. Jelentős állományai vannak az erdeifenyőnek, többletvízhatású területeken pedig jellemzőek a fűzlápok és égerligetek.

Göcsej

Erdőgazdálkodási tevékenységünkben a Göcsej erdészeti táj a legmeghatározóbb, mely többé-kevésbé lefedi az egykori Göcseji bükktájat és részben a Göcseji fenyőrégiót. Két tájrészletből tevődik össze: Göcseji-dombság és Kerka-Mura-sík.
A Göcseji-dombság igen aprólékosan tagolt. A dombhátakon löszös üledéken, illetve jégkori vályogon képződtek a talajok. A meredek, erodált lejtőkön sok helyen felszínre kerül a pannon agyag. Domborzatára a vízmosásokkal szabdalt észak-dél irányú dombvonulatok és a közöttük húzódó szűk völgyek a jellemzők. Fennsíkszerű gerinc csak kis területen fordul elő, tengerszint feletti magassága 140-330 méter között változik. A Kerka-Mura-sík fő jellemvonása a vízbőség, ami a sok csapadékon túl a felszíni vízzáró agyagosodott rétegeknek és a csekély lejtésnek köszönhető.
Göcsej éghajlatát szubalpin és szubmediterrán hatások alakítják. Az évi csapadék mennyisége 800 milliméter felett van, ennek több mint fele a tenyészeti időszakban hullik. Jellemző a júniusi és szeptemberi csapadékmaximum. A gyakori nyári záporok következtében magas a levegő páratartalma, a klíma kiegyenlített, hűvös.

A pannon üledék löszszerű vályog alapkőzetén nagy termőképességű talajok alakultak ki. Jellemző az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a CaCO3-mentes termőréteg meghaladja az 1 métert. Enyhe lejtésű domboldalakon, domblábaknál, völgyekben a pszeudoglejes altípus, míg bővebb vízellátású völgyekben pszeudoglejes barna erdőtalajok találhatóak. A völgyek szivárgó vizű területein réti erdőtalajok, míg a táj vízfolyásai (Kerka, Mura, Válicka, Cserta) mentén öntéstalajok találhatók. Valamennyi talajtípuson kiváló erdőállományok tenyésznek.
A táj jellemző erdőtársulása a bükkös, melyben a dombtetőkön a kocsánytalan tölgy, a lábazatoknál a kocsányos tölgy és az erdeifenyő van jelen és ezeket mindenütt a gyertyán kíséri. Jellemző kísérő fajok még az oldalakban a madárcseresznye, a völgyekben és szurdokokban a hegyi juhar, a hegyi szil és a magas kőris. A táj északi részén az erdeifenyő őshonos fajként fordul elő, értékes, többszintes állományokat képezve. A vízfolyások mentén pedig a kocsányos tölgy és a mézgás éger is gyakran előfordul.

Kelet-Zalai-dombság

Zala megye keleti részén a Kelet-Zalai-dombság erdészeti táj két tájrészletében találhatók a Zalaerdő Zrt. által kezelt jelentős erdőterületek. A táj meghatározó tájrészlete a Kelet-Zalai-löszvidék, amely észak-dél irányú dombvonulatokból és váltakozó szélességű völgyekből áll. A völgyek alján rendszerint patakok folynak, lefolyásuk helyenként nem biztosított, pangó vizek alakulnak ki. A tájrészlet arculata a pleisztocénban alakult ki, felszínére 2-3 méter vastagságú lösztakaró rakódott. Löszvidékekre jellemző tagoltság, meredek dombhátak és vízmosásos völgyek jellemzik, tengerszint feletti magassága 150-280 méter. Az erdők elsősorban a dombhátakon helyezkednek el, a széles feltöltődött mocsaras völgyek többnyire fátlanok (Zala, Principális-csatorna völgye). A Kanizsai-homokvidék tájrészlet hajdani folyómeder, alapkőzete meszes homok. Felszíne enyhén hullámos, észak-déli irányú buckákkal.

A Kelet-Zalai-löszvidék klímájára a szubatlanti és szubmediterrán hatások egyaránt jellemzőek, de a mediterrán hatás erőteljesebb. Az évi csapadék összege 750 milliméter alatt marad, az évi átlagos középhőmérséklet 10,5 °C. A tájrészlet északi részén a kontinentális hatás fokozódik. A dombtetők szárazabbak, szélnek, napsütésnek jobban kitettek. A Kanizsai-homokvidék éghajlatára jellemző az erőteljesebb nyári felmelegedés és a késői fagyok nagyobb gyakorisága. A buckákon a csapadék gyors lefolyása miatt szélsőségesen száraz viszonyok is kialakulnak.

A Kelet-Zalai-löszvidék túlnyomórészt löszön kialakult, jó termőerőben lévő talajtípusokkal rendelkezik. Legelterjedtebb a karbonátmentes, agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Az északi vidék löszdombjain Ramann-féle barna erdőtalajok találhatók. Itt a termőréteg 60-80 centiméter vastagságú, mészmentes, de viszonylag száraz. A Kanizsai-homokvidék jellemző talajtípusa a rozsdabarna erdőtalaj 80 centiméternél nagyobb termőréteggel. Az erdők számára ennél kedvezőbb az agyagbemosódásos rozsdabarna erdőtalaj, melynek szerkezetében a vályogosodás is megjelenik. Megtalálhatók még a kovárványos barna erdőtalajok és a gyengén humuszos karbonátos homoktalajok is. Az egész tájban jelentős még a völgyekben, vízfolyások mentén a réti talajok és öntés-erdőtalajok aránya, amelyek nagy része állandó, ill. időszakos vízhatású.

A Kelet-Zalai-löszvidék erdőtársulásai a kitettség, talajtípus, vízellátás szerint változnak. Északi, keleti kitettségben bükkösök, a dombhátakon cseresek, kocsánytalan tölgyesek, az oldalakban kocsánytalan tölgyesek, a domblábaknál kocsányos tölgyesek a jellemző erdőtípusok. A völgyekben a kocsányos tölgyet magas kőris és mézgás éger kíséri, míg a láptalajokon égeresek találhatók. Kultúrhatás következtében jelentős az akác és erdeifenyő térfoglalása is. Jellemző elegy fafajok a gyertyán, a madárcseresznye, a szelídgesztenye, a kislevelű hárs és a juharok. A Kanizsai-homokvidék legelterjedtebb erdőtípusa a gyertyános-kocsányos tölgyes, felső szintjében cserrel és erdeifenyővel, cserjeszintjében gyertyánnal vagy kislevelű hárssal. Szárazabb viszonyok között a kocsányos tölgyet a nyír kíséri, míg nedvesebb termőhelyeken a magas kőris és a vénic-szil. A homokbuckák közötti mélyedéseket, lapályokat az éger foglalja el. Legszárazabb termőhelyein akácosokat, erdei- és feketefenyveseket találunk.

Kemeneshát

Kemeneshát déli tájrészletében, az Alsó-Kemeneshát déli részén gazdálkodik a Zalaerdő Zrt. Alapkőzete az Alpokból lezúduló víztömegek által lesodort kvarc kavicstakaró, sekély löszréteggel. Az Alsó-Kemeneshát enyhe dombhátakból áll, illetve sík, tengerszint feletti magassága 150–250 méter között váltakozik.
Mérsékelten hűvös – mérsékelten nedves klímahatások jellemzik, átlagos évi középhőmérséklete 9,9 °C, az átlagos évi csapadékösszege 675 milliméter.
Talajai nagy változatosságot mutatnak. A nagyrészt többletvízhatástól független termőhelyeken az alapkőzetnek megfelelően találkozunk kavicsos váztalajjal, rozsdabarna erdőtalajjal, ill. egyéb barna erdőtalajokkal.

Az Alsó-Kemeneshát jobb termőhelyein a kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy és cser főfafajú faállománytípusok mellett bükkösök és égeresek is előfordulnak. Elegy fafajok: a madárcseresznye, nyír, mezei juhar, mezei szil, fehér fűz és az erdeifenyő. A szabdalt, vízmosásos árkokban az akác mindenütt megtalálható, a sekély, cementált kavicson pedig kiterjedt állományokat alkot.

Marcal-medence

A Marcal-medence nyugati tájrészletében, a Kemenesalja déli részén, Zala megye északkeleti csücskében is találunk a Zalaerdő Zrt. által kezelt erdőterületeket. Kemenesalja patakvölgyekkel enyhén tagolt teraszlejtő, felszínén a homok és a vályog a talajképző kőzet, melyeken elsősorban rozsdabarna erdőtalajjal és humuszos homoktalajjal találkozunk.

A táj mérsékelten meleg – mérsékelten nedves klímahatás alatt áll. Az átlagos évi középhőmérséklet 10,4 °C, az éves csapadékösszeg 636 milliméter körül alakul. Kemenesalja magasabban fekvő teraszain cseres- és gyertyános-tölgyesek alkotják a természetes vegetációt, de akácosokkal és erdeifenyvesekkel is gyakran találkozhatunk.

Belső-Somogy

Belső-Somogy erdészeti táj Belső-Somogyi-homokvidék tájrészletének legnyugatabbra eső részén szintén találunk a Zalaerdő Zrt. által kezelt erdőket. A tájrészletet az egykor észak felől érkező folyók, majd a szél alakította. Klímája mérsékelten meleg – mérsékelten nedves. Az évi középhőmérséklet 10,3 °C, az éves csapadékösszeg átlagosan 732 milliméter.
A Belső-Somogyi-homokvidéken elsősorban homok fizikai féleségű homoktalajokkal találkozhatunk. Természetes vegetációjában meghatározóak a gyertyános-kocsányos tölgyesek. A hátak közötti széles völgyekben keményfás ligeterdők, éger- és fűzlápok alakultak ki.