Hírek
260 madár, 84 visszafogás – és rengeteg történet a szentpéterföldei erdőből
Mi történik akkor, amikor egy erdei élőhelyen évről évre ugyanott, ugyanazzal a módszerrel figyeljük a madarakat?
Idővel kirajzolódnak a változások. Megtudhatjuk, mely fajok vannak jelen, hogyan alakul az egyedszámuk, mennyire volt sikeres a költési időszak – és akár azt is, hogy egy-egy madár visszatér-e ugyanarra a helyre.
Idén Szentpéterföldén 9 alkalommal zajlott madárgyűrűzés. Összesen 260 madár kapott gyűrűt Nagy Gábor kollégánktól, emellett 84 visszafogás is történt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy 84 olyan madárral találkozott, amelyet korábban már megjelölt.
A gyűrűzés során mintegy 15–20 madárfaj került kézbe. A leggyakoribbak között volt a nádi tücsökmadár, a barátposzáta, a vörösbegy, az énekes nádiposzáta és a nádirigó.
De természetesen mindig akadnak különleges találkozások is.
Az idei év ritkább, izgalmasabb fajai között ott volt a zöld küllő, a hamvas küllő, a kerti poszáta és a nyaktekercs, ráadásul két fekete harkály is bekerült a hálóba – ez a faj idén először került elő a szentpéterföldei gyűrűzések során.
És bár a számok önmagukban is érdekesek, a madárgyűrűzés igazi értéke abban rejlik, hogy évről évre összehasonlítható adatokat gyűjtünk.
A szentpéterföldei program az úgynevezett CES – Constant Effort Sites, vagyis Állandó Ráfordítású Gyűrűzés része. Ez egy nemzetközi program, amelyhez Magyarország 2004-ben csatlakozott, hazai koordinációját pedig a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) végzi.
A CES lényege éppen az, hogy a megfigyelések szabványos körülmények között, ugyanazon a helyszínen, azonos hálókkal, azonos időtartamban és meghatározott időközönként történnek. Így az évek során összegyűjtött adatok valóban összehasonlíthatóvá válnak.
De mire jó mindez?
Követhetjük a madárpopulációk változását
Az adatokból láthatóvá válhat, hogyan alakulnak a gyakori énekesmadár-fajok állományai hosszabb távon.
Következtethetünk a költési sikerre
A fiatal és kifejlett madarak aránya fontos információt ad arról, hogy az adott évben mennyire volt eredményes a szaporodás.
Vizsgálhatjuk a túlélést
A visszafogott, korábban már meggyűrűzött madarak különösen értékes adatokat szolgáltatnak. Segítségükkel az egyes fajok, illetve a kifejlett madarak túlélési arányára is következtethetünk.
Vagyis amikor egy apró madárra gyűrű kerül, nem pusztán egy egyedi jelölést kap. Egy hosszú távú természetvédelmi adatgyűjtés része lesz.
És ki tudja? Lehet, hogy jövőre ugyanaz a vörösbegy, nádirigó vagy barátposzáta ismét előkerül. Egy újabb apró darabka egy nagyobb történetből.
A gyűrűzési alkalmakra idén is szép számmal érkeztek érdeklődők: volt, amikor csak néhányan, máskor pedig közel húszan figyelték testközelből, hogyan zajlik a madarak befogása, meghatározása, gyűrűzése és elengedése. Átlagosan 10–15 érdeklődő vett részt egy-egy alkalmon, és már kialakult egy lelkes visszatérő kör is.
Ez külön öröm számunkra, hiszen a madárgyűrűzés nemcsak kutatás és természetvédelmi monitoring, hanem egy különleges lehetőség arra is, hogy közelebb kerüljünk az erdő élővilágához.
A program jövőre is folytatódik – reméljük, minél több régi ismerőssel találkozunk!
Fotók: Balla Renáta, Fehér Tímea, Nagy Gábor
